Így legyél mestere az erős szeles meneteknek
Nincs még egy olyan érzés, mint amikor a leevantni már a víz alatt van, a decket mossák a hullámok, neked pedig minden erőddel igyekezned kell, hogy ellentarts az egyre növekvő kormányerőnek! De biztosan ez a leghatékonyabb módja a vitorlázásnak? A hajó dőlése egy sokat vitatott téma a vitorlázás körében, következzen Dave Flynn, a Quantum Sails szakértőjének véleménye.
Minden vitorlázó, akinek célja, hogy a lehető leggyorsabban vigyen el egy hajót A pontból B-be, elmondhatja, hogy a vitorlázás igazi titka a kontrollban és egyensúlyban keresendő. Sőt, még azok is, akik nem tesznek meg mindent, hogy egy tized csomóval gyorsabban vitorlázzanak tudják, hogy a vitorlaállítás és bizonyos kormányzási technikák segítenek a hajó irányításában. Végső soron ez a két tényező: a trimm és a kormánytechnika az, ami segít az erős szeles menetek mesterévé válni.
Mielőtt adnék pár egyszerű tanácsot a helyes technikával kapcsolatban, nézzük, mennyi az ideális dőlésszög! Számszerűsítve a válasz körülbelül 20-25 fok között keresendő egy átlagos egytestű hajó esetén – a pontos szám függ a hajó egyedi specifikációitól. A többtestű és high performance egytestű hajókat minél kisebb dőléssel kell vitorlázni. De van egy egyszerűbb módja is, hogy megtudd, a hajód túlságosan megdőlt: ha harcolnod kell a kormánnyal, és állítanod kell a vitorlákon akkor már túldőltél. A dőlés általában növeli kormányerőt. Amikor a hajó túlságosan megdől, igyekszik a szél felé fordulni, ezt lúvolásnak nevezzük. Ilyenkor ahhoz, hogy irányba tudjunk tovább haladni, ellen kell tartanunk az éledő kormányerőnek, ami egy darabig normális is, de ha túlságosan meg kell feszülnünk, akkor a kormánylapát már fékezi a hajót. Olyan, mintha egy istállóajtót húznánk magunk után a vízben, ez pedig nem túl hatékony módja a vitorlázásnak.
Minden vitorláshajónak van egy optimális dőlésszöge. Ez segíti a felhajtóerő kialakulását, ezért láthatsz versenycsapatokat, akik kis szélben a lee oldalon lógnak ki, hogy kissé megdöntsék a hajót, de ha ez a dőlés több, mint az optimális, már többet fékez, mint segít. A fellúvolás az árulkodó jel – ha túl sok dőléssel és kormányerővel vitorlázunk az olyan, mintha lejtőn lefelé az autónk nem a kerekein, hanem az ajtajain csúszna.
Összefoglalva az eddigieket, meg kell találni az arany középutat. De hogyan legyünk urai hajónknak?
Engedj a vitorlán!
A legegyszerűbb módja, hogy visszaállítsuk a hajót a talpára nagy szélben, ha ráengedünk a vitorlákra. Ezzel az oldalra döntő erőt előre vivő erőre változtatjuk, amivel fel fogunk gyorsulni. Különösen futtatott menetben igaz, hogy érdemes minden pöffnél ráengedni egy kicsit a fock és grósz vitorlákra, amikor elment a pöff, akkor pedig visszahúzni őket – részben az extra gyorsulás, részben pedig a látszólagos szél enyhe irányváltozása miatt. Emlékezz rá, hogy elsősorban a vitorla kormányozza a hajót, a kormánnyal csak finomhangolást végzel!
A „lobogtatós” technika
Ha élesen kell mennünk, akkor a helyzet kicsit komplikáltabb, hiszen ha ilyenkor is beleengedünk a vitorlákba minden pöffben, nem fogjuk tudni tartani a szükséges magasságot. Lehet, hogy gyorsak leszünk, de rossz irányba fogunk menni. Van egy kormányzási technika, ami erre megoldást nyújt.
Amikor ezt használjuk, akkor ahelyett, hogy egy állandó szöget igyekeznénk tartani a fockvitorla széljelzőit figyelve, inkább a hajó dőlésére vitorlázunk. Ha jön a pöff, hagyd, hogy a hajó kissé a szél felé forduljon, ezzel a dőlés azonos szinten marad. A fockvitorla széljelzői és első éle be fog lobbanni, de ez nem gond, ilyenkor nem extra sebességre, hanem megfelelő magasságra van szükséged. Ha elment a pöff, enyhén ejtsd vissza a hajót a megfelelő szögre, amit a széljelzők megmutatnak. Szóval: a széljelzőkre kormányozz, ha éppen nincs pöff, és a dőlésszögre, ha jön az erősödés. További előnye a technikának, hogy a hajó nem dől meg annyira, azaz a laterál felület nem csökken, és nem csúszik oldalra a gép.
A laposabb vitorlák kevésbé döntenek
Ha túlságosan rá kell engedni a vitorlákra futtatott menetben, vagy túl sokat kell a fent említett kormányzást használni, ideje laposítani a vitorlákon – ha eddig nem tettük volna… A fock esetén feszítsd meg a felhúzót, hogy kisimítsd a vízszintes ráncokat, ezzel a hasmélységet is előrébb tudjuk vinni, ami miatt jobb hatásfokkal fog dolgozni a vitorla. Ha van a focknak trimmzsinórja, feszíts rá, ha lobogni kezd a hátsóél. A grósz laposításához is feszíts a felhúzón a vízszintes ráncok eltüntetéséhez, valamint feszítsd meg az alsóélet is, hogy kilapítsd. A achterrel görbítsd az árbócot, ha van rá lehetőséged.
Egy kis lobogtatás belefér
Emlékezz, optimális erőre van szüksége a vitorlának, ezért nem gond, ha erős szélben egy kicsit lobog. Éles menetben engedd ki a travellert, és hagyd, hogy a grósz első negyede-harmada kicsit lobogjon. A fock behúzópontját is állítsd hátrébb, és hagyd, hogy kinyisson a teteje. Ha el kell dobnod a travellert, hogy talpra álljon a hajó, engedj a fockra is! Ha futtattsz, engedj egy keveset a sotokra és hagyj egy kis lobogást, de ha a vitorlák több mint fele már folyamatosan lobog, akkor ideje csökkenteni a vitorlafelületet.
Általánosságban elmondható, hogy az enyhe dőlés jól jön, a túl sok dőlés viszont már lassít. Hogy pedig egy régi magyar vitorlásmondással zárjuk cikkünket: ha már elgondolkodtál azon, hogy reffelni kellene, akkor azonnal tedd meg! Kireffelésnél a gondolat után várj 10 percet a cselekvéssel!
