Mindannyian a bakancslistás, egzotikus vitorlás kalandokat keressük, miközben elfeledkezünk arról, hogy sokszor az egyszerűbb, hétköznapibb élmények szólnak egy életre. Bethany Whitley meséli el, hogy talált rá a daysailer életmódra, és miért nem fogja soha többé lecserélni azt másra.
A legjobb vitorláshajómat egy jótékonysági árverésen vettem 500 dollárért, és igazából az alatta lévő csinos alumínium utánfutó keltette fel a figyelmemet. Maga a hajó, egy 19 lábas O’Day Mariner 2+2 elég szomorú látványt nyújtott. A vitorlák piszkosak voltak, a deck könyörgött egy kis törődésért, az aljáról pedig rétegekben vált le a festék. Ráadásul ez a festék az avokádó megnyerő színében pompázott – na nem a friss, ízletes avokádóéban, hanem egy olyanban, ami már pár napot felszelve állt a hűtőben.
Miközben az aukciós táblámmal sorban álltam, arra gondoltam, hogy legalább a pénz jó célra ment. Eközben a férjem azon gondolkodott, milyen csodás helyekre mehetünk majd az új utánfutónkkal, ha egyszer kitaláltuk, hogy azzal az öreg vacakkal mit kezdünk rajta. A legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy szerelembe fogunk esni a Wholly Guacamole-lal, és milyen mesés helyekre megyünk majd vele és az utánfutójával.
Pár év közös kalandozás után végleg átálltuk a daysailor üzemmódra. Nagyhajós barátainknak már-már szektás elköteleződéssel ajánlgattuk újonnan felfedezett életformánkat, és biztosak voltunk benne, hogy a kis hajók minden szempontból túlszárnyalják a nagy yachtokat. Íme egy összefoglaló, miért válhat be rengeteg vitorlázónak ez a meglepő váltás.
Pénz
Az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy felhőtlenül élvezhessük a vitorlás életmódot, az a hajó és fenntartásának ára. Minden hozzáadott lábbal exponenciálisan növekszik az alkatrészekre, vitorlákra fordítandó büdzsé, a másodlagos kiadásokról, például a biztosításról és hajóhely-bérlésről nem is beszélve. És a hobbink, aminek kikapcsolódást, feltöltődést kellene jelentenie, máris egy soha ki nem merülő stresszforrás, egy feneketlen kút lesz, amibe csak szórjuk a pénzt, mégsem lesz kész soha.
Egy kis, szállítható hajóval rengeteg pénzügyi stresszort ki lehet húzni a listáról. Nem kell számára vízi helyett bérelni, ha mindig kivesszük az utánfutóra. A hajóbiztosítás szóba sem jön, hiszen sokszor több lenne az éves díj, mint amennyit a hajó maga ér. És máris több tíz-, sőt, százezer forintokat spóroltunk kis hajónkkal.
Ráadásul lehetünk bármennyire óvatosak is, előbb-utóbb biztos eltörik, elromlik valami a hajón, és javításra lesz szükségünk. A szervizesek sokszor hajóhossz alapján szabják meg áraikat, ráadásul minél nagyobb, annál bonyolultabb is a jármű. Még ha magunk is tartjuk karban a hajót, az anyagköltség akkor is nagyobb egy nagy yacht esetében. Így a költség és a stressz is csökken a kisebb hajóknál, viszont az élvezet és a nyugalom egyre csak nő!
Szóval, ha legközelebb az egyik nagyhajós barátod yachtja megkarcolódik a mólón, vagy elromlik a motorja, nyúlj be a pénzzel jól kitömött zsebedbe, és vegyél neki egy fröccsöt – hidd el, neki nagyobb szüksége van rá, mint neked!
Idő
Sokunk számára az idő a legértékesebb tulajdonunk. Akkor miért pazarolnánk el rengeteg belőle arra, amit nem is szeretünk, ha egy egyszerűbb válasz – a daysailer életmód – itt van az orrunk előtt?
Hacsak nem élsz a hajódon, vagy nem mész ki vele heti ötször (jó neked!), akkor egy day-sailer hajóval sokkal jobban élvezheted a vitorlázást, és sokkal kevesebb időt kell karbantartásra fordítanod. Nincs hidraulika, rengeteg kalibrálandó műszer, elektromos csörlő és generátor, ami mind ellenőrzést, javítást kívánhat. Persze, eltelik egy óra, amíg vízre rakjuk a daysailert, majd még egy, amikor nap végén kivesszük, de ez az idő még így is eltörpül egy nagy yacht javítási munkálatai mellett.
Lehetőségek
Egy kicsi, szállítható hajóval kitágul a világ. Könnyedén eljuthatunk egy tóról a másikra, vagy akár a tengerre egy napon belül. Egy kis hajót, kis utánfutóval sima személyautóval is elhúzhatunk, és mehetünk 100km/h-val!
A Wholly Guacamole kis kabinjával és felhúzható keeljével ideális volt erre a célra. A kabinban ketten kényelmesen elalhattunk, ráadásul csomó holmit is tárolhattunk benne. Így sokat jártunk a Nagy Tavakhoz kempingezni, ahol egészen elhagyatott helyeken is vitorlázhattunk. A felhúzható keellel akár egy homokos partra is kihúzhattuk a hajót, hogy felfedezzük az ismeretlen vidéket. Sokszor egészen egyedül lehettünk a hófehér homokon, tábortűzön süthettünk vacsorát, és napozhattunk a szabadban.
A felfedezett helyek és rengeteg lehetőség végleg meggyőzött bennünket arról, hogy a nagyobb nem mindig jobb. Bár egy évtizede vitorláztam már a Nagy Tavakon, sosem éreztem magam annyira közel a természethez, mint amikor ezt a day-sailerünkkel tettük.
Vissza a gyökerekhez
A kis hajóm segített, hogy jobb, tudatosabb vitorlázónő legyek. Fantasztikus érzés volt megszabadulni a csilivili műszerektől, amik a nagy yachtokkal járnak, és saját testemen érezni a hajó mozgását, manővereket. Egy kis hajón sokkal könnyebb, ez segített megérteni a szélfordulókat, egyensúlyozni a hajót és magabiztosabbá válni. Ezért is olyan jó dinghyken megtanulni vitorlázni: ha ezeken az érzékeny járműveken ráéreztünk a mozgásra, a nagyobb hajókon is könnyebben fogunk versenyezni. A kis hajókon megtanult alapokra sokkal könnyebb ráépíteni a nagyobbakhoz szükséges tudást.
Emlékszem az emberek arcára egy-egy zsúfolt napon, amikor vitorlával álltunk be a kikötőbe. Azt hitték, őrültek vagy nagyon bénák vagyunk, már készítették a telefonjukat, hogy fail videót készítsenek ügyetlen próbálkozásunkról, de csalódniuk kellett: ügyes balansszal és vitorlakezeléssel lelassítottuk a hajót, majd tökéletes kikötést hajtottunk végre – ekkor döbbentem rá, milyen fantasztikus és egyszerű egy daysailor élete.
