Sorozatunk, a „hogyan válasszuk ki a megfelelő vitorlakészletet” igyekszik körbejárni, milyen kérdéseket kell feltenni az egyes vitorlák megvásárlása előtt. Sorozatunk előző részeiben az orrvitorlákra és a nagyvitorlákra koncentráltunk, térjünk rá most a bőszeles vitorlákra.
Némi szerencsével és türelmes időzítéssel a hosszabb túrák során nagyobbrészt a bőszeles vitorláinkra lesz szükség. Normál orrvitorlánk megfelelő abban az esetben, ha éles menetről van szó, de kevésbé ideális, ha a látszólagos szél iránya nagyobb, mint 90 fok. Az orrvitorla kisebb mérete, nehéz kialakítása és a nagyvitorla takarása miatt kevésbé ideális a feladathoz, ezért illik minden valamire való vitorláshajó fedélzetén lenni egy aszimmetrikus spinnakernek – ez a tökéletes vitorla a bőszeles élvezetekhez.
A hátszeles túravitorlázás klasszikus megközelítése régen az volt, hogy vettek egy túraspinnakert. Hagyományosan ez egy viszonylag nehéz (1.5 oz) nylon vitorla volt, melynek alsóéle 1.65-1.80 x J (a forstay és az árboctalp közti távolság) és öblössége középen (a spinnaker szélessége középen) 90-95%-a volt az alsóélnek. Úgy tervezték, hogy az első sarok fixen a hajó orrához legyen rögzítve, alakja viszont egy spinnakerhez hasonlított: rövidebb lett a hátsó éle, így az első és hátsóél jól elkülönült.
Ezzel megszabadultak a spinnakerbaumtól és -voila- kész is, lett az aszimmetrikus spinnaker, a gennaker.
Az utóbbi évtizedben azonban, a bőszeles szakaszokra optimalizált túravitorlák nagy fejlődésen mentek keresztül. Így a túrázóknak lehetőségük nyílt egy nagyobb palettáról választani.
Nézzük, miről van szó:
Méret
Ami a méretezést és formatervezést illeti, napjaink aszimmetrikus spinnakerei sokkal kifinomultabbak lettek. Az alapvető gondolat a következő:
- egy nagyobb és hasasabb spinnaker jobban dolgozik a tompább széltartományban.
- egy kisebb és laposabb vitorla viszont az élesebb menteket szereti. (Persze vannak lehetőségek a kettő között is.)
- az öblösség nagysága (amit az SMG mérettel jelölnek a vitorlakészítésben) középen kulcsfontosságú.
Ennek megfelelően tipikus méretek:
- hátszeles – az SMG egyenlő vagy nagyobb, mint az alsóél
- raumos – az SMG az alsóél 90%-a
- Code Zero – az SMG az alsóél 60-70%-a
Egy kutteren (egy árboc több forstay-el), melynek nagy a J mérete, a 180%-os szorzót használva az alsó él hosszához szép nagy vitorlát kapunk, talán túl nagyot is ahhoz, hogy kényelmesen kezelni tudjuk.
Hasonlóan, a kis J méretű hajókon (frakcionált- és modern top-rig) nagyobb szorzó szükséges ahhoz, hogy elegendően nagy erő ébredjen a vitorlában.
Manapság sok túrahajó extra orrsudárral szerelkezik fel, ami még tovább nyitja meg a lehetőségeket. Egy ilyen rúddal az egyetlen méretbeli megkötés az aspect ratio lehet, azaz a magasság és szélesség aránya.
Sem a túl magas és nagyon keskeny, sem a túl alacsony és zömök vitorlák nem hatékonyak. Az arányosság egy fontos tényező.
Egyensúly
Egy másik megfontolás a tervezésben az, hogy a felület hogyan oszlik el az első és hátsóél között, különös tekintettel, hogy mennyi felület kerül az első és felső sarkakat összekötő egyenes elé.
Az inkább hátszeles aszimmetrikus vitorláknak bőven van pozitív felülete az imént említett egyenes előtt, így ha engedünk a schotton, a vitorla át tud fordulni a hajó szél felőli oldalára, lehetővé téve, hogy kibújjon a nagyvitorla takarásából.
Az élesebb, raumos szakaszokhoz optimalizálva ezt a felületet csökkenteni szokták. Egy Code Zeronak vagy Reachernek gyakorlatilag 0 ez az első felülete, elsőéle pedig egyenes, sőt olykor negatív vonalú, akár egy génua.
Sebesség
Ott van ugye a hajósebesség is. Minél nagyobb sebességekre képes a hajó, annál élesebbnek érezzük rajta a látszólagos szelet. A hosszabb hajók gyorsabbak. Egyes modern tervezésű túrahajók, különösképp a többtestűek igen gyorsak lettek. Ez azt jelenti, hogy a kisebb, laposabb vitorlák fognak beválni.
Egy tipikus közepes vízkiszorítású hajón a látszólagos szél szögei általában széles skálán mozognak, ezért itt nagyobb szükség van a nagyobb, hasasabb kivitelre.
A készlet
Milyen a hajó többi vitorlája? Ha egy nagy, átfedéses génua az elsődleges orrvitorlánk, akkor az éles és tompa félszeles mentekre fel vagyunk készülve.
Ha egy kicsi, átfedés nélküli vagy önváltó fock, akkor a hajónk segítségre szorul, amint ejtünk és engedünk a schottokon.
Súly
A gyári vitorlaanyag függ a hajó méretétől. Ha feltételezzük, hogy a túrázó nem fogja 20 csomó látszólagos szél felett felhúzni a vitorlát, akkor célszerű könnyebb anyagot választani az A2 és A3 aszimmetrikusunkhoz.
A szél jobban kifújja a könnyebb anyagú vitorlát, tárolni és kezelni is egyszerűbb.
A kicsi, lapos, génuaszerű vitorlák képezik a másik végletet, mint például a Code O. Ez alapvetően egy raumos génua, alsóéle a J méret 150-165%-a.
A középbőség valahol 55-70% között van, lapos a formája, az első pozitív felülete pedig minimális. Az optimális látszólagos szél szögei általában 50-120 fok között helyezkednek el.
Ehhez a vitorlához erősebb vitorlaanyag szükséges, gyakran kompozit anyagú, hiszen a nylonnak túl nagy a nyúlása.
Kezelés
A túravitorláinkat kezelés szempontjából a „zoknis” és Top-down furleres (felső betekerős) rendszerre bonthatjuk.
A zoknis rendszer egyszerű és jól működik, különösképp a nagy hasú spinnakereknél. A Top-down betekerős megoldás a kisebb, laposabb vitorláknál működik a legjobban. Minél öblösebb azonban a vitorlánk, annál nehézkesebb ezzel a módszerrel ki és betekernünk, hiszen nem lesz egyenletesen feszes.
Ennél a rendszernél szükséges némi távolság a forstay és betekerésre szánt vitorla között. Sokat segít egy orrsudár, ha emellett a rendszer mellett döntünk.
Összegezve tehát milyen vitorlára is van szüksége?
Végső soron a látszólagos szél iránya szabja meg, hogy mire szeretnénk optimalizálni. A túrázók szeretik az egyszerűséget: egy vitorla legyen jó mindenre.
Ez nagyjából egy középútnak megfelelő gennaker lesz, 80-140 fokos lászólagos szögekkel. Válasszunk egy 90-95%-os öblösségu vitorlát, melynek teljes mérete, hasassága és első pozitív felülete is mérsékelt.
Sok vitorlagyártó ezt hívja az A3-as AP (all purpose) raumos vitorlának.
Ha a bő raumos menetekre szeretné kihegyezni a teljesítményt, 110 és 155 fok között, akkor egy orrsudárra és nagyobb vitorlára lesz szüksége. 180%-os alsóél hossz, 100%-os öblösség, sok forma és pozitív elsőél: ez az ön A2 vitorlája.
Mi lenne az én bőszeles álomszettem, ha pénz nem számít?
A mélyebb menetekhez lenne egy nagy A2-es hátszeles gennakerem, zoknis tárolással, a félszeles, raumos menetekhez pedig egy Code 0-m, betekerővel. A Code 0 helyettesítené a nagy, átfedéses génuát, ami megmaradna egy könnyen kezelhető, éles menetes vitorlának.
Mindkettőt persze az orrsudárra húznám.
Vannak még kérdéseid, vagy nem értesz valamit? Örömmel segítünk, keress minket!
